Olvasom az Indexen, hogy tavaly Pintér Sándor belügyminiszter volt a legjobban kereső kormánytag. Nem keresett sokat, csekély 594 millió forinttal lett vastagabb. (Ez napi 1,6 millió – ezt nézve a Matolcsy által vizionált „havi 47 ezerből meg lehet élni” igencsak arcpirító.)

De mindegy, hagyjuk is a Matolcsyt, meg a baromságait, nézzük Pintér Sándort.

Én sosem értettem, hogy egy ilyen ember miként kerülhetett a belügyminiszteri posztra. Amikor 2002-ben, az első Orbán kormány belügyminisztere lett, már akkor is hüledeztem, hiszen tudni lehetett, hogy nem kevés alvilági kapcsolata van a fickónak. Miután kirúgták leszerelt a rendőrségtől, az őrző-védő iparban foglalt el igencsak vezető szerepet a cége. Már az is gyanús volt, hogy miként tudta egyik évről a másikra felfuttatni a cégét, de aztán amikor a piaci pozíciókért mindenféle eszközt bevetett a nagy konkurens, Tasnádi Tamás cége ellen, akkor már végképp egyértelmű lett, hogy az ürge végképp átállt a sötét oldalra.

Ilyen előzmények után lett belügyminiszter, és az egyik legelső dolga az volt, hogy a törvény erejével csapjon le a Tasnádira. Az, hogy Tasnádi börtönbe került, igencsak dicséretes, nem kár érte, ha maffiózó az ember, akkor ez benne van a pakliban, előbb-utóbb vagy a törvény, vagy a konkurencia csap le rá. Az azonban igencsak ritka, hogy a konkurencia a törvény eszközét használja. És az a helyzet, hogy úgy lett volna igazságos, hogy a Tasnádi melletti cellába bezárják a Pintért is. Mert odavaló lenne.

Egy volt főrendőr, aki alvilági fogurává vált, majd pedig belügyminiszter lett? Hol vagyunk, kérem szépen?

Igen, Gumigerinc országban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.