Isten a tanúm, hogy akartam én már nemcsak jobboldali politikusról írni, de az élet közbeszólt.

Itt van ez a Szegedi Csanád ügy. Első körben betegre röhögtem magam rajta. Aztán persze rájöttem, hogy ez az ügy valójában nagyon szomorú.Már az is gáz, hogy egyáltalán a mai közéletben felvetődhet valakinek a származása.

De ha jobban belegondolunk... micsoda családból jöhet ez a gyerek? Milyen neveltetést kaphatott, ha egy Klein Magdolna nevű Holokauszt-túlélő nagymamával a háttérben az egyik legvéresszájúbb radikális antiszemita politikus lett? A nagyi sosem szólt rá, hogy ejnye kisfiam, én is zsidó vagyok? Vagy sosem kérdezett rá a kis Csanádka, hogy mik azok a tetovált számok a nagyi alkarján?

Mindenesetre most majd elválik, hogy mennyire gerinces ez a gyerek. Vajon vesz-e egy csokor virágot a nagymamájának, és elmegy-e hozzá megkérdezni, hogy mi is történt itt a Vészkorszakban? Vagy folytatja tovább ugyanúgy mint eddig?

Most kéne ide a gumigerinc...

Mindenesetre, a zsidó vallás szerint a gyermek vallási hovatartozását az anya vallása szabja meg - így aztán a zsidó anyai nagymama révén a Jobbik Európa parlamenti képviselője bizony zsidó vallású fiatalember.

Így igencsak örvendetes lenne, ha a lelkes hagyományőrző Szegedi Csanád a zsidó hagyományokkal és szokásokkal is tüzetesebben megismerkedne. Kezdhetné mondjuk a  körülmetélés rituális szokásával, amellyel minden zsidó fiúgyermeket felvesznek a közösségbe. Hajrá Csanád, itt a lehetőség hogy megmutasd, mennyire fasza gyerek vagy. Utána majd jöhetne a Bármicvó meg a zarándokút Jeruzsálembe.

Aztakurva.

Egyre jobban szégyellem, hogy magyar vagyok.

Elie Wiesel adott egy pofont ennek a kurva országnak. Nem is kicsit.

Mondjuk, elég gáz, hogy Elie Wiesel magyar Nobel-díjasként van számontartva. Noha Erdélyben született, az akkor Romániához tartozott, 16 éves korára a második bécsi döntés következtében már visszacsatolták a területet Magyarországhoz. És a magyar hatóságoknak az egyik legelső dolga az volt, hogy a haláltáborokba hurcolják a frissen visszaszerzett területek zsidó lakosait, egy teljes kultúrát majdnem egészen kiirtva ezzel.

Elie Wiesel anyanyelve a jiddis volt, beszélt románul is, és értette a magyar nyelvet.

Amikor megkapta a Nobel-díjat, egyből magyar Nobel díjasként beszéltek róla itthon - amikor deportálták, csak egy "büdös zsidó" volt.

Ha Elie Wiesel visszaad egy kitüntetést, az nemcsak róla, és a kitüntetésről szól. Arra felfigyel a világ. Ez nagyon gáz.

És Kövér László, ahelyett, hogy meghúzná magát szégyenében, még rá is tesz egy lapáttal, hogy aszongya: "Nyirő József nem volt sem fasiszta, sem antiszemita." Ó dehogynem, még akkor is kiállt a Szálasi-féle banda mellett, amikor már mindenki tudta, hogy elveszett a háború. Egy közepes tehetségű író volt, akit most erőszakkal be akarnak ágyazni a magyar irodalomtörténetbe, mondván zseni volt. Talán az fáj, hogy Elie Wiesel megkapta a Nobel díjat, Nyírő meg semmilyen díjra nem volt érdemes?

Itt egy tipp, kedves Kövér László: a Nemzeti Galériába kellene egy kiállítást rendezni bizonyos Adolf Hitler festményeiből! Mert, mint tudjuk, kiváló műveket alkotott a bajszos piktor. Hajrá kedves Kövér! Hopp, te is bajszos vagy! Ejnye-bejnye, nem pingálgatsz otthon titokban?

Még emlékszem arra, amikor Csurkát megvádoltad náci beszéddel. Akkor még hű voltál az elveidhez. Vagy csak pincsikutyaként kiszolgáltad akkori (és mindmáig hivatalban levő) uradat? Melyikőtöknek hajlik jobban a gerince?

Jópár napja nem hallattam a hangom. Nászúton voltam ugyanis, megnősültem. És az én drága Anikóm megtiltotta, hogy hazai politikával foglalkozzak. Így hát élveztük az olasz tengerpartot, a napsütést, a friss levegőt, ésatöbbit...

Kár volt hazajönnöm. Azok közé tartozom, aki még olvas napi- és hetilapokat, az előbbieknek előfizetője is vagyok, így az összegyűt lapokkal elvonultam, hogy azért mégis képben legyek, mi is történt itthon. Fasznak kellett nekem hazajönnöm, csak felcseszem az agyamat, amikor ilyeneket olvasok:

Orbán Viktor az osztrák Die Pressének adott interjúban kijelentette: "A Horthy-vita hosszú és bonyolult."

Lófaszt.

Segítek, kedves Viktor.

A Horthy vita lehet ugyan hosszú, de semmiképp sem bonyolult.

Horthy Miklós bizony háborús bűnös volt. Csakis Sztálin máig érthetetlen hozzáállása miatt kerülte el, hogy vádlottként láljon a nürnbergi háborús törvényszék elé. Közel egymillió magyar ember "köszönheti" erőszakos halálát Horthy Miklós tevékenységének. Nyíltan antiszemita volt, ennek többször is hangot adott, és regnálása ideje alatt nagyságrendekkel több magyarországi zsidó polgár lelte halálát, mint a most Orbán Viktor által Horthyval ellentétben valóban diktátornak nevezett Szálasi Ferenc ideje alatt. Azt se felejtsük el, hogy a Don-kanyarbeli tragédia is a kormányzó nevéhez kapcsolódik.

Fel kellett volna akasztani, a többi hozzá hasonlóval együtt.

Közel 20 évvel ezelőtt, Horthy szégyenletes magyarországi újratemetése idején Orbán Viktor még harcos liberálisként tiltakozott az esemény ellen. Vajon miért változott meg a miniszterelnök képe a kormányzóról?" Csak nem a gumigerinc dolgozott benned, kedves Viktor?

Olvasom a friss 168 órában az interjút a címlapon szereplő Pokorni Zoltánnal. (Na, mindjárt megkapom, hogy rohadt kommunista vagyok, mert 168 órát olvasok. Üzenem a hülyegyerekeknek, hogy A Heti Választ is ugyanúgy megveszem.)

No mindegy, itt van ez a jobb sorsa érdemes Pokorni gyerek, akit őszintén sajnálok. Ez a fickó szakember, és mégis kigolyózták, Hoffmann anyónak adták azt a tárcát, amit ő érdemelt volna. Mert ő már bizonyított anno az első Orbán kormány idejében, úgy tudta a Magyar Bálint-féle übergigaliberális oktatáspolitikát egy kicsit hagyományosabbá, mondhatni konzervatívabbá tenni a szó valódi, nem politikai értelmében, hogy az eredeti SZDSZ-féle koncepció értékeit, a modern kor kihívásainak való megfelelést is megőrizte. Most is neki kellene irányítania az oktatáspolitikát, de Orbán atyánk mindenféle pártszövetségi megfontolásokból átadta a KDNP-nek a dolgot.

Pokorni Zoltán a személyes sértettségen túl tudta tenni magát, vagy legalábbis úriemberként viselkedett. De amikor már szakmailag is teljesen lerombolni látja azt, amit részben ő épített fel, akkor már kénytelen volt megszólalni. Mi lett az eredménye? Pártfegyelmit indítottak ellene.

Nekem már ennyi is elég lett volna, hogy otthagyjam az egész bagázst, de Pokorni rendíthetetlenül kitart az Orbán kormány mellett. Olvasom vele az interjút a friss 168 órában, és olyan érzésem van, hogy már csak tisztességből védi a kormány döntéseit, pedig szíve mélyén nagyon nem ért egyet velük. Oké, értem én, ő is abból él, hogy politikus, de ha most kiállna a véleménye mellett, akkor rövid távon biztosan rosszul járna, talán ki is golyóznák a Parlamentből, ugyanakkor hosszú távon megőrizné azt a hitelességét, amit jobboldali(nak mondott) politikusként a balliberális emberek körében kivívott. Mondhatni az élére állhatna egy olyan új, valódi jobbközép konzervatív mozgalomnak, amire már nagyon szüksége lenne az országnak.

De sajnos az ő esetében sem meszesedtek el a csigolyák, úgy tűnik neki is gumigerince van.

Kár érte.

Olvasom az Indexen, hogy tavaly Pintér Sándor belügyminiszter volt a legjobban kereső kormánytag. Nem keresett sokat, csekély 594 millió forinttal lett vastagabb. (Ez napi 1,6 millió – ezt nézve a Matolcsy által vizionált „havi 47 ezerből meg lehet élni” igencsak arcpirító.)

De mindegy, hagyjuk is a Matolcsyt, meg a baromságait, nézzük Pintér Sándort.

Én sosem értettem, hogy egy ilyen ember miként kerülhetett a belügyminiszteri posztra. Amikor 2002-ben, az első Orbán kormány belügyminisztere lett, már akkor is hüledeztem, hiszen tudni lehetett, hogy nem kevés alvilági kapcsolata van a fickónak. Miután kirúgták leszerelt a rendőrségtől, az őrző-védő iparban foglalt el igencsak vezető szerepet a cége. Már az is gyanús volt, hogy miként tudta egyik évről a másikra felfuttatni a cégét, de aztán amikor a piaci pozíciókért mindenféle eszközt bevetett a nagy konkurens, Tasnádi Tamás cége ellen, akkor már végképp egyértelmű lett, hogy az ürge végképp átállt a sötét oldalra.

Ilyen előzmények után lett belügyminiszter, és az egyik legelső dolga az volt, hogy a törvény erejével csapjon le a Tasnádira. Az, hogy Tasnádi börtönbe került, igencsak dicséretes, nem kár érte, ha maffiózó az ember, akkor ez benne van a pakliban, előbb-utóbb vagy a törvény, vagy a konkurencia csap le rá. Az azonban igencsak ritka, hogy a konkurencia a törvény eszközét használja. És az a helyzet, hogy úgy lett volna igazságos, hogy a Tasnádi melletti cellába bezárják a Pintért is. Mert odavaló lenne.

Egy volt főrendőr, aki alvilági fogurává vált, majd pedig belügyminiszter lett? Hol vagyunk, kérem szépen?

Igen, Gumigerinc országban.

Manapság már mindenki blogot ír. Divat, hogy úgy mondjam. Ezért most én is belevágok. OK, tudom, van kismillió hasonló blog, és író sem vagyok, ezért a stilisztikához sem értek - de azért kikívánkoznak belőlem a dolgok.

Mert van mondanivalóm. Dühít, ami ebben az országban folyik, hogy már senki nem beszél őszintén, hogy mindenki a napi kicsinyes érdekei szerint éli az életét, nem pedig az elvei szerint. 

Pedig a többségnek vannak elvei. Csak ugye az úgynevezett vezető réteg, drága politikusaink (sajnos nagyon drágák, de ez most más tészta) nem mutatnak valami jó pédát. Nincs már bennük semmi tartás, gerinc, hogy úgy mondjam. Azaz van itt gerinc kérem szépen, gumigerinc. Oda hajol, ahova köll.

Hohó, politikusokat szidok, na mindjárt megkapom a véreszájúkommunista és a rohadtgyilkosnáci jelzőket, de pont leszarom. Eddig se érdekelt az arcnélküli megmondóemberek véleménye, mostantól sem fog. Józan vitára azonban bármikor nyitott vagyok, akár egy jó pofa sör mellett is (csak ne vigyük túlzásba, mert hazafelé még eltaknyolnék a bringával, hehe).

Ja, hogy ki is vagyok? Harmincas (momentán 35) budapesti értelmiségi, akinek azért a szíve mélyén még megmaradt a proliból egy kicsi - nincs is annál jobb, mint egy zsíros sült kolbászt mustárba tunkolva zabálni és hozzá törni egy kis friss kenyeret. Megpróbálom az embereket önmaguk alapján megítélni, rohadtul nem érdekel, hogy ki honnan jött, kinek a hátszelével került a szemem elé - csak az számít, hogy ki mit tesz le neekm az asztalra. Munkában és az élet egyéb területein is csak a tettei alapján ítélem meg az embert. Bőrszín, vallás meg a többi lószarság egészen addig nem érdekel, amíg engem nem akarnak megtéríteni, megváltoztatni, és nem fogadják el a véleményemet. Van egyfajta elv, ami alapján élem az életem, nekem megfelel. A szomszédot nem azért rühellem, mert másra szavaz mint én, hanem mert hajnali háromkor képes nekiállni húst klopfolni a másnapi ebédhez, meg nem szedi össze a kutyaszart. Amúgy meg nem is tudom, hogy kire szavazott, vagy hogy egyáltalán elment-e a választásra.

Próbálok élni, és túlélni a mindennapokat. Mert a válság engem is érint, egyre kevesebb az ügyfelelem, és a fizetési hajlandóság sem a régi már, és innen látom, hogy egyre rosszabbul mennek a dolgok ebben az országban. 8-10 éve még más világ volt, de valami nagyon elromlott, és ezt bizony fentről indították el. A gumigerinc politikusaink.